Hogyan érhetem el vállalatom növekedését?

– teszi fel magának a kérdést sok vállalkozó és vállalatvezető nap mint nap.

A válasz pedig, amilyen egyszerűen hangzik, olyan nehezen kivitelezhető: „csak” többet kell eladni. A több eladáshoz viszont több vevő kell, a vevőkhöz több termék és marketing költés, ami pedig kivitelezhetetlen nagyobb készlet, több beszerzés és munkatárs nélkül. Ebben a cikkben bemutatom, hogyan lehet támogatni megfelelő finanszírozási forrásokkal céged növekedését.

Valóban a finanszírozás a növekedés kulcsa?

Vállalatot vezetni, és ezen belül termelni-szolgáltatni és eladni hihetetlenül nehéz és komplex feladat. Ebben a cikkben nem is kísérelem meg átvágni a gordiuszi csomót, helyette a folyamat egy részére fókuszálva abból indulok ki, hogy minden eladás a beszerzésnél és termelésnél kezdődik. Ehhez pedig, mint Montecuccoli háborúihoz, három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. 

A cikkben bemutatom a vállalatfinanszírozás fajtáit, és azt, hogy – régiós összehasonlításban – a magyar cégek kevés külső forrást használnak. Ezek után példákon keresztül bemutatom, hogy egy külső finanszírozással működő cég olcsóbban tud forrást szerezni és gyorsabb növekedésre képes.

A faktorálás például hangsúlyosan a cég által megkeresett bevételeinek kifizetés idejét rövidíti le, így szemléletesen mutatja a vevők forgási idejének csökkenését. Természetesen a forgótőke finanszírozás formái bonyolultak lehetnek, ezért érdemes részletesen átgondolt döntést hozni.

A vállalatfinanszírozás fajtái

Egy vállalatot többféle módon és többféle forrásból lehet finanszírozni, azaz pénzhez juttatni. A két, talán legfontosabb csoportosítása a finanszírozási lehetőségeknek a következő: saját tőkére és idegentőkére való felosztás, és belső és külső forrásokra való felosztás. A két kategorizálás enyhén eltér egymástól, de a kettő között sok az átfedés:

• Saját tőke esetében a finanszírozás végső soron a cég tulajdonosaitól érkezik, akár a cég visszaforgatott pénzéből (belső cash flow), akár tőkeemelés, akár tulajdonosi kölcsön formájában.
• Ha a vállalkozás idegentőkét von be, akkor a finanszírozó a vállalat tulajdonosi körén kívülről érkezik, mint amilyen a banki kölcsön vagy az új befektetőtől érkező tőkebevonás.

A másik kategorizálás hasonló:

• A belső finanszírozás azt jelenti, hogy a vállalat a saját, már meglévő erőforrásait használja fel. Ilyen például, ha a cég visszaforgatja a nyereséget és abból működik.
• A külső finanszírozás azt jelenti, hogy a cég a meglévő forrásain túl további összegekért folyamodik, külső forrásokból, például kölcsönt vesz fel.

A lentiekben a saját és idegentőke felhasználása közti különbséggel foglalkozom behatóbban, s azon belül is azzal, hogy félnie kell-e egy vállalkozónak az idegentőke felhasználásától. Ezt követően pedig megvizsgálom, hogy milyen pozitív hatásai vannak a jól felhasznált hitel jellegű idegentőkének egy cég növekedésére.

Idegentőke – a jövő felélése vagy a jövő felépítése?

Nemzetközi összevetésben a magyar cégek idegen forrás bevonása szempontjából az óvatosabbak közé számítanak, legalábbis ezt mutatja a cégek finanszírozási mixe, azaz az, hogy a magyar cégek mérlegének forrás oldala hogyan épül fel.

Az Európai Statisztikai Hivatal (Eurostat) adatai alapján a magyar (nem pénzügyi) cégek mérlegén a 7. legmagasabb a saját tőke aránya az EU-s országok rangsorában, a kölcsönök aránya pedig a 9. legalacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy kölcsönfelvétel és forrásfelhasználás szerint a magyar cégek Európán belül a cégek óvatosabb harmadába-negyedébe tartoznak.

Érdekességképp, más régiós országok (Lengyelország, Csehország, Horvátország, Szlovákia és Románia) alkalmazzák az EU-n belül a legkevesebb saját tőkét, sőt, az utóbbi négy ország vállalatainál csak a máltai cégeknél van kevesebb saját tőke a forrás oldalon.

Magyarországon alacsony a szállítói követelések szintje

A másik fontos megállapítás nemzetközi összehasonlításban, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a szállítói követelések szintje a régiós országok közül, mindössze 18,5%. Ezzel szemben a maradék három V4-es országban a cégek finanszírozásának több, mint negyedét (26,4%) a szállítók lassú kifizetése adja, Romániában pedig majd’ felét, 47,3%-ot(!).

Ezek a tényadatok valószínűleg részben az eltérő piac-szerkezetekből, fizetési fegyelemből, kamatkönyezetből és kulturális különbségekből adódnak. Vannak, akik esküsznek, hogy a hitel és a kölcsön eredendően rossz dolgok, hiszen olyan pénzt költ el a cég, amit még nem keresett meg.

Emögött a megállapítás mögött van valamennyi igazság és rossz tapasztalat, de a képet fontos árnyalni. Nem mindegy ugyanis, hogy mi a felvett kölcsön célja, mennyi kölcsönt vesz föl az adott cég, és milyen feltételek mellett. Illetve fontos elválasztani a kölcsönöket más, hasonló finanszírozási megoldásoktól: a faktoring esetében például valójában a már megkeresett pénzt kapja meg előbb a vállalat.

Külső, vagy belső források?

Az idegen források használata önmagában nem jó, vagy rossz. A forrásbevonás költséges és – ha az adott cég tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér – kockázatos lehet. Ezt viszont fontos azzal szembeállítani, hogy több forrásból gyorsabb növekedés érhető el, és a hitelezés és hitelhez hasonló termékek kamatai jóval alacsonyabbak, mint amekkora megtérülést például egy külső befektető várna el a befektetett pénzért cserébe.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai alapján a kisösszegű (az MNB meghatározása szerint: 1 millió euró alatti) változó kamatozású vállalati hitelek átlagosan 3% körüli költséggel érhetőek el. Ilyen finanszírozási költséget külső befektetőtől lehetetlen elvárni, hiszen egy magánszemélynek sokkal kisebb kockázatért nagyobb hozam üti a markát, ha akár csak állampapírba fektet.

Külső befektető bevonása természetesen körülményes és hosszadalmas folyamat, és a legtöbb vállalkozó és KKV vezető számára ez nem is feltétlenül lehetséges. Az viszont már sokkal jobb kérdés, hogy ha a cég növekedéséhez további forrás szükséges, akkor a vállalkozó miért a saját pénzét rakja be és miért ne keressen olcsóbb alternatívát.

---

Példa: a saját erőforrások és a lehetséges alternatívák költségei

Tegyük föl, hogy a cégnek 1.000.000 forintra van szüksége: ezt pedig vagy saját, személyes megtakarításaiból fedezi, vagy kölcsönt vesz föl.

• „A” eset: a vállalkozó úgy dönt, hogy a megtakarításaiból rak be 1.000.000 forintot. Nem kell kamatokat fizetnie, de a megtakarításai lecsökkentek 1.000.000 Ft-tal.

• „B” eset: a vállalkozó dönthet úgy, hogy hitelből oldja meg a forráshiányt. 1.000.000 Ft céges hitelre az MNB által számított átlagos 3%-kal számolva 30.000 Ft-ot kell fizetnie a cégnek. Magánszemélyként viszont a megtakarítások nem csökkennek az „A” opcióban felhasznált 1.000.000 Ft-tal, ami állampapírba fektetve évi 3,5-6%, azaz 35-60.000 Ft kamatbevételt hozhat a vállalkozónak (Magyar Állampapír Plusz, allampapir.hu).

Összességében tehát az „A” opcióhoz képest a vállalkozó a „B” opcióval jobban jár: 30.000 Ft a költsége, de 35-60.000 Ft bevétele.

---

Forgótőke finanszírozás a növekedés szolgálatában

Látható, hogy az idegen forrás hasznos is lehet, mert összességében olcsóbb, mint saját forrást felhasználni. Ez azonban csak az egyik előnye az idegentőke felhasználásának. A másik előnye a sebesség.

Ha a vállalkozó kizárólag saját pénzét forgatja vissza, akkor ki van téve a szállítók és vevők fizetési szokásainak, és a termelés vagy szolgáltatás sajátosságainak. Ez a céges működéshez hozzátartozik, viszont a külső finanszírozás hozzájárulhat ahhoz, hogy a folyamat egyes részei felgyorsuljanak. A cég így többször és gyorsabban tudja forgatni a pénzét – és ezzel növelni a vállalatot.

Ezt egy példán keresztül mutatom be. Az első esetben a cég kizárólag a tulajdonosi jegyzett tőkéből és a visszaforgatott pénzből gazdálkodik, míg a második esetben külső finanszírozást alkalmaz (faktorálja számláit), így a vevői kifizetések hamarabb érkeznek meg a cég számlájára. 

Feltételezések

A példához egyszerűsített feltételezéseket használom:

• A cégben minden egy hónap alatt történik:

• 30 napra fizet a cég a szállítóinak
• 30 nap alatt érkezik meg a nyersanyag (ezalatt az előző termelési folyamatból megmaradt nyersanyagból elkezd az új termelésen dolgozni)
• további 30 nap alatt fejezi be az újan beszállítot nyersanyagokból a készterméket
• 30 napba kerül, amíg eladja a cég a terméket, és
• 30 napra fizetnek a cég vevői

• Az egyszerűség kedvéért a cégnek csak nyersanyag költségei vannak, és mihelyt van pénz a számláján, azonnal minden pénzéből nyersanyagot rendel.
• Az eladás a bekerülési költség 125%-án történik, azaz 100 Ft nyersanyagból 125 Ft-ot érő késztermék lesz.
• Ha a cég úgy dönt, hogy faktorálja számláit, akkor ezt 30 naponként 1%-os költségért teszi. Az egyszerűség kedvéért a faktorház a példában azonnal kiutalja a teljes összeget, nincs visszatartott rész és átfutási idő.

Belső finanszírozással

Ha a cég kizárólag belső forrásból dolgozik, akkor ki van téve a vállalatra jellemző forgási sebességeknek: egy hónap termelés, egy hónap eladás, egy hónap vevői követelések kifizetésére való várakozás.

Ha ebből levonjuk a szállítók kifizetésére szabott egy hónapot, látható, hogy a cég kerek három hónap után jut ismét a pénzéhez, azaz a nettó készpénz konverziós ciklusa három hónap.

Külső finanszírozással

A vállalkozás a gyorsabb növekedés érdekében dönthet úgy, hogy lerövidíti azt az időt, amíg a vevőire vár. Ez természetesen nem olyan egyszerű: egy szerződést újratárgyalni hosszadalmas, néha pedig egyenesen kivitelezhetetlen folyamat.

A cég megteheti, hogy faktoring segítségével igényel rövidtávú finanszírozást: a faktorház megelőlegezi a vevői kifizetést. Így az első példa annyiban módosul, hogy az egy hónapos, vevői követelésekre való várakozás eltűnik, azaz egy hónappal lerövidül a készpénz konverziós ciklus, két hónapra.

Külső finanszírozással gyorsabb a növekedés

A lenti ábrán bemutatom, hogy – kamatköltségek után – mekkora bevételre tesz szert a cég a két szcenáróban.

A fentiek és a grafikon alapján a következő kép rajzolódik ki: külső finanszírozással a cég pénze az eredetihez képest másfélszer többször fordul meg. Így, bár a finanszírozás költsége csökkenti a cég eredményét, a gyorsabb forgás miatt sokkal gyorsabb növekedésre képes a cég faktoringgal.

A növekedés pedig növekedést szül: minél hosszabb időtávon vizsgáljuk a különbségeket, annál nagyobbá válnak. Három év alatt több mint háromszorosa a faktoringgal elért bevétel a csak belső forrást alkalmazónak.

Összefoglalva…

Egy vállalat többféle forrásból tud gazdálkodni, saját és idegentőkéből, avagy belső és külső forrásokból. A magyar vállalatok szívesebben használnak belső és saját forrásokat, annak ellenére, hogy ez esetenként drágább forrásköltséget jelenthet.

A forrásköltségek melletti másik kulcskérdés, hogy a rendelkezésre álló forrásokat milyen sebességgel tudja az adott cég megforgatni, hányszor lesz a pénzből áru és utána újra pénz. Külső források alkalmazásával ez a folyamat meggyorsítható, így nem csak kisebb forrásköltséggel, de gyorsabban is tud a cég növekedni.

Az alábbi cikk a 2020.06.24.-i webináriumunk alapján készült.