Faktoring kisokos: 5 dolog amit a faktoringról mindenképp tudni kell

Előző cikkeinkben bemutattuk, hogy mi az a faktoring, hogyan különbözik ettől az okos faktoring, valamint hogy hogyan néz ki a magyar faktoring piac. A visszajelzések alapján úgy döntöttük, hogy a fentiek közül kiemeljük azt az 5 dolgot, amit feltétlenül tudnia kell annak, aki faktorálni szeretne. 

Ez az öt dolog pedig a következő:

1) Mi a különbség a faktoring és a hitel közt? 

2) Ki faktorálhat?

3) Hol lehet faktorálni?

4) Ki viseli a kockázatot?

5) Mennyibe kerül a faktoring?

1) Mi a különbség a faktoring és a hitel közt?

Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy a faktoring nem hitel. Nagyon hasonló, de a szó szoros értelmében nem az.

A hitel viszonylag széles körben ismert pénzügyi szolgáltatás:

Résztvevők: A hitelezés két fél közt létrejövő kapcsolat, amiben az egyik fél, a hitelező, pénzt kölcsönöz a másik félnek, az adósnak, egy meghatározott időszakra. 

Fedezet: A hitelező ezt a kölcsönt adhatja fedezet nélkül, vagy valamilyen fedezetre, aminek keretében az adós valamilyen eszköze, vagyontárgya (pl. autó, ingatlan) jelzálog alá kerül. Ha az adós nem fizeti vissza a tartozását, a hitelező a jelzálog alá került vagyontárgyat felhasználhatja a hitel törlesztésére. 

Ügylet: A hitelező a hitelt adhatja úgymond “pénzbeli” hitelként (azaz a hitelező valamilyen formában pénzt ad az adósnak), vagy – implicit – hitelezhet, azzal, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás kifizetését később hajtja be.

Futamidő: Hitelt akár pár napos vagy hónapos futamidőtől (pl. cégeknél forgóeszköz hitel vagy lakossági oldalon hitelkártya hitel) egészen az évtizedes hosszúságú futamidőig (pl. jelzáloghitel / lakáshitel) lehet igényelni.

A faktoring ettől több szempontból is különbözik. 

Résztvevők: A legalapvetőbb különbség az, hogy a faktoring szolgáltatás három szereplő közt zajlik: egy eladó (szállító), egy vevő és egy faktorház kell hozzá. A szállító és a vevő közt beszállítói kapcsolat van, azaz az előbbi terméket vagy szolgáltatást ad el az utóbbinak. A vevő az árut vagy szolgáltatást viszont nem egyből, hanem valamilyen határidőre fizeti ki. Az eladó épp ezért fordul a faktorházhoz, hogy arra az időszakra, amíg a vevő kifizeti az adóst, addig se maradjon teljesen a pénze nélkül a vevő. A faktorház ezért megvásárolja a szállító kintlévőségét, így a vevő nem az eladónak, hanem a faktorháznak fizet. A hitelben látottakhoz képest tehát a hitelező a faktorháznak felel meg, viszont az adós gyakorlatban kettéválik: a pénzt a szállító kapja, de a vevő fizeti vissza.

Fedezet: A faktoringhoz szükséges is fedezet, meg nem is: a hitelhez hasonló fedezet nem része egy faktoring ügyletnek, viszont maga a megvásárolt számla vagy követelés bizonyos szempontból tekinthető úgy, mint fedezet, mivel mögötte egy leszállított áru vagy elvégzett szolgáltatás áll. Jelzálogról viszont szó sincs.

Faktoring folyamat

Ügylet: A faktoring ügylet minden esetben egy termék vagy szolgáltatás eladásához kapcsolódik – csak létező számlát lehet eladni. A hitellel szemben ezért a faktoring termékek kisebb családot alkotnak mint a hitelek.

Futamidő: a faktoring szolgáltatás futamideje ennek megfelelően az egyes árukért és szolgáltatásokért való fizetési határidőkhöz igazodik, így pár hetes futamidőtől 120-180 napos futamidővel dolgozik a legtöbb faktorház.

2) Ki faktorálhat?

Mi következik abból, hogy a faktoring nem ugyanaz, mint a hitel? A legfontosabb az, hogy nem csak az tud faktoringot használni, aki hitelképes.

Ahhoz, hogy valaki hitelt kapjon, sok szigorú követelménynek kell megfeleljen: kiszámítható, stabil üzleti teljesítményt kell felmutatnia, lehetőleg kiegyensúlyozott vevői-szállítói körrel, egészséges pénzügyi mutatókkal, biztosítékként használható pénzeszközökkel és vagyontárgyakkal. Erre azért van szükség, mert a hitelező biztosra akar menni, hogy ami kölcsönt ad, azt az adós végül visszafizeti. A hangsúly a kockázatvállaláson van: a hitelező az adós nem-fizetési kockázatát viseli. 

Ahogy viszont a faktoring résztvevők és ügylet leírásánál láttuk, a hitelhez képest aki az összeget kapja és aki visszafizeti, az két külön vállalkozás. Tehát amikor egy pénzintézet faktoring szolgáltatást nyújt, akkor elsősorban nem az ügyfelének (a beszállítónak) a kockázatát viseli, hanem annak, akitől a visszafizetést várja: a vevőtől. 

Hogyha tehát – szokásos példánknál maradva – egy tejüzem önmagában nem, vagy csak rossz feltételek mellett juthatna hitelhez, de mellette egy nagy hipermarket-láncnak szállít be, jó eséllyel folyamodhat faktoringért, hiszen a faktorház a hipermarket-lánc nem-fizetési kockázatát szívesebben vállalja, mint egy kis tejüzemét.

3) Hol lehet faktorálni?

Ahogy a cikkünkben bemutattuk, a magyar faktoring piacon a legnagyobb szereplők bankok: a Faktoring Szövetség 2018-as statisztikái alapján a négy legnagyobb szereplő rendre az OTP Faktoring, az UniCredit, a CIB és az MKB. 

Ez viszont nem azt jelenti, hogy csak bankoknál lehet faktorálni. A banki faktor-részlegek és leányvállalatok mellett léteznek független (nem banki) faktorházak is, mint például az 5. legnagyobb Díjbeszedő Faktorház, vagy a BÁV Faktor [disclaimer: a PénTech Solutions a BÁV függő ügynöke]. 

A lényegi különbség a banki és független faktorházak közt, hogy az előbbieknél a faktoring a fő banki tevékenységek (pl. hitelezés, betéti számlák) kiegészítő szolgáltatása. Ebből következik, hogy a faktorálást a banki szereplők gyakran saját bankjuknál vezetett számla nyitásához kötik. A független faktorházaknál ez nem jellemző. Ezen túl, a nem banki faktor cégek kisebbek, és ebből következően rugalmasabbak tudnak lenni. 

Faktoring admin

4) Ki viseli a kockázatot?

A faktoringnak két nagy fajtája van: a visszkeresetes (visszterhes) és nem visszkeresetes (vissztehermentes) faktoring. A kettő közti különbség húsbavágó. Ahogy a fenti összehasonlításnál is bemutattuk, a faktorház elsősorban a vevő kockázatait viseli. Azért csak “elsősorban” és nem a “kizárólag a vevő kockázatait”, mert bizonyos esetekben a kötelezettség visszaszállhat a vevőre. 

Ez a szerződéstől függ. A visszkeresetes faktoring azt jelenti, hogy ha a vevő mégsem fizet, akkor a követelés (tehát a faktorház felé való kifizetés kötelezettsége) visszaszáll a szállítóra. Ebben az esetben tehát a faktoring cég nem közvetlenül a vevő bedőlési kockázatát vállalja, hanem a vevő és a szállító kombinált kockázatát. Ha a vevő nem fizet, valamennyi esélye még lesz a faktorháznak, hogy a szállítótól behajtsa a tartozást.

Hogy mit jelent ez az ügyfél (azaz a szállító) szempontjából? A visszkereset kétélű fegyver: egyfelől, mivel a faktorház kisebb kockázatot visel (a vevő és a szállító egyszerre kell bedőljön, hogy a faktornak ne fizessenek vissza), a faktoring szolgáltatást olcsóbban tudja adni az ügyfeleknek. Másfelől viszont a szállító nem szabadul meg teljesen a vevő teljesítési kockázatától, hiszen ha a vevő nem fizet vissza, akkor a szállító kell, hogy fizessen. 

A nem-visszkeresetes faktoring a fenti ellentéte. Itt a vevőkövetelés teljesen átszáll a faktorházra, tehát ha a vevő mégsem fizet, akkor a veszteséget a faktorháznak kell elviselnie, és az ügyfél (a szállító) érintetlen marad. Természetesen ez nincs ingyen: a nem-visszkeresetes faktoring drágább – és ritkábban is használt – szolgáltatás.

Faktoring növekedés

5) Mennyibe kerül a faktoring?

És végül a legfontosabb…: hogyan árazzák a faktoring szolgáltatást, mennyi az annyi. Ahogy cikkünkben írtuk, a faktoring költsége rengeteg szemponttól függ, elsősorban a vevőtől és szállítótól, valamint az ő pénzügyi helyzetüktől, hitelképességüktől, illetve magától az ügylettől. Az ügylet alatt azt értjük, hogy milyen kapcsolat van a vevő és a szállító közt, mi az a termék vagy szolgáltatás, ami a két fél közt gazdát cserél, mennyi időre fizet a vevő, vannak-e beépített garanciák a szerződésben (visszáru és társai).

De nem csak ezek a szempontok számítanak: a szolgáltatás ára függ az ügyféltől is (például igényel-e az ügyfél biztosítást), valamint külső tényezőktől, mint amilyen a bankközi kamatok szintje. Utóbbi esetében két fontos kamatláb befolyásolja a legtöbb ügyletet: a Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatláb (angol nevén “Budapest Interbank Offered Rate” – röviden: BUBOR), illetve ennek a kamatlábnak az euro változata, az Euribor (angolul “Euro Interbank Offered Rate”, azaz az Euro Bankközi Hitelkamatláb). Ezek a számok azt mutatják meg, hogy mennyibe kerül egy faktoring cégnek pénzt szereznie, amit aztán faktoringra használhat. Ha a bankközi kamatlábak magasak, a faktoring szolgáltatás is drágább lesz, míg mikor a bankközi kamatok alacsonyabbak, akkor a faktoring is olcsóbb lesz.

Ezektől függ tehát, hogy milyen drága a faktoring szolgáltatás. Ahogy viszont korábbi cikkünkben írtuk elég nehéz megállapítani, hogy valójában mennyibe is fog kerülni, hogyha egy cég faktorál. Ez annak köszönhető, hogy a faktoring cégek gyakran nagyon sokféle különböző díjat felszámolnak.


Az alábbiakban elmagyarázzuk a legfontosabb faktoring költségeket:

  1. Kamat vagy ügyleti kamat: Ez talán a legegyszerűbb része a díjnak. A bankközi kamatlábból és egy bizonyos kamatfelárból áll (pl. 1 havi BUBOR + 5,00%). Általában éves formátumban mutatják. Ez áttételesen a bank “pénzszerzési” költségét hárítja tovább az ügyfélre.
  2. Faktordíj: Szintén százalékos formában mutatják, gyakran 30-napos időtávra. (pl. 0,75% per 30 nap). Ez a szolgáltatás alap költsége, tehát ez az az összeg, amit a faktorház a szolgáltatás kínálatáért felszámol.
  3. Szerződéskötési díj: Itt már érdekesebb a helyzet, egyes faktorházak szerződésenkénti forint összeget adnak meg (pl. fix 50.000 Ft szerződésenként), mások a hitelkeret százalékában (hitellimit 0,25%-a). Ezt az összeget a szerződés megkötéséért számolja fel a faktoring cég.
  4. Faktoring hitelképesség vizsgálati díj: Általában egyszeri, forintban megadott költség (pl. 30.000 Ft). Ez magáról a kockázati bevizsgáláshoz szükséges díj.
  5. Hitelbiztosítási limit bírálati díja: Nem összekeverendő az előzővel: itt a hitelbiztosításhoz szükséges bevizsgálásért fizet az ügyfél.Biztosítási díj. Ez magának a biztosításnak a költsége. Általában százalékos formában, 30-napos időszakra mutatják.

Bonyolultnak tűnik? És akkor még nem beszéltünk az ügyintézési, dokumentumpótlási, tranzakciós és folyósítási díjakról, sürgősségi felárról, késedelmi kamatokról, limitmegújítási költségekről. A hagyományos faktor termék árazása tehát nem egyszerű, de szerencsére az okos faktoring elterjedésével ez a probléma is orvoslásra kerül.

Összefoglalva:

A faktoring szolgáltatást kevesen ismerik, ezért sokan ódzkodnak is tőle. Éppen ezért kiemeltük az öt legfontosabb tudnivalót a faktoringról, név szerint:

 

  1. A faktoring nem hitel. 
  2. Aki nem kap hitelt, az faktorálni még tudhat.
  3. Nem csak bankoknál lehet faktorálni.
  4. A visszkeresetes és nem visszkeresetes faktoring közti különbségek
  5. Hogyan árazzák a faktoring szolgáltatást.

Ahogy az utolsó pontban írtuk, a faktoring mostani árazása bonyolult, éppen ezért a PénTech okos faktoring szolgáltatása nem csak a folyamatot, hanem az árazást is egyszerűbbé teszi. November elején indul a szolgáltatásunk – addig is a regisztráció elérhető az alábbi linken, valamint szakértőink örömmel válaszolnak az info@pentech.hu címre küldött kérdésekre.

hu_HU
en_GB hu_HU